Ha igazi, hamisíthatatlan mulatós zenére vágyunk, akkor mindenkinek ugyanaz az együttes jut eszébe. A 3+2 már jóideje bevéste magát az emberek emlékezeteébe, leginkább a kombiné című számukat ismerik. Az évente több ezer példányban elkelő lemezek ma nem késztetik őket, hogy elkényelmesedjenek, a fellépések folyamatosan teltház előtt zajlanak. Az 1987-ben kiadott Hej, de kutya jó kedvem van című album zozta meg egykoron nekik az igazi sikert. Az album piacra kerülésével folyamatosan napvilágot láttak az együttes jellegzetes (ugynevezett lakodalmas rock) vonásait tükröző nóták mint például a Sárgul már a kukoricaszár / Kiscsónakom / Kicsiny falu, ott születtem én / Halvány őszirózsa / Egy asszony miatt vagyok ilyen léha.
A zenekarról:
A történet a Bugyi családban kezdődött. Egykoron a zenekar két alapítótagja, két testvér Bugyi Gyula és János édesapja ajándékában egy-egy elektromos gitárt kaptak, innentől kezdve egyre élesebben körvonalazódott a zenekaralapítás lehetősége. A fiúk kezdetben a papa kocsmájában, majd bálokon és lagzikban muzsikálták az öreg zenészektől eltanult repertoárt, ami a lakodalmakban közkedvelt nótákból, csárdásokból állt, de néha jöhetett a rockzene is, úgyhogy háromnyelvű volt a produkció: magyar, szerb, angol.
A 3 + 2 igazi karrierje azonban csak a nyolcvanas évek elején indult el, amikor már a dél-bácskai Temerinben éltek, s egyre közkedveltebbekké váltak, igaz, még ekkor sem ebből éltek. Aztán egy profi hangtechnikust is bevettek a bandába, ő vette fel a Halvány őszi rózsa, a Kicsiny falum, a Kombiné, az Egy asszony miatt vagyok ilyen léha című számokat, amelyeket legelőször a helyi rádióadók adtak le. Sikerük egyik nyilvánvaló oka az volt, hogy modernebb, divatosabb elektronikus hangszereken játszották (gitárok, szintetizátor, dob) az egyébként közismert dalokat. Aztán a fiúk gyerekkori álma is valóra vált, miután egy szabadkai stúdióban - saját költségükön - elkészítették első lemezük anyagát. A nagy lemezkiadók viszont csak akkor adták volna ki az anyagot, ha lemezükre biztos megrendeléseket szereznek a zenészek. Ez bejött, miután az egyik szabadkai árus üzent zágrábi cégének, a Jugotonnak, hogy ő maga vagy tízezret kapásból el tudna sózni. A lemez megjelent, és egymillió ötszázezer példányt adtak el belőle. A fáma szerint a Jugotonban a fejesek verték a fejüket a falba, hogy egy ekkora piac évtizedek óta kiaknázatlanul hevert az orruk előtt. Később az is kiderült, hogy nem csak a vajdasági magyarok veszik a 3 + 2-t, hisz már az első lemezből több ment el, mint ahány vajdasági magyar összesen volt, így aztán nem csoda, hogy a 3 + 2 - lemezek a legkeresettebb magyarországi csempészcikké is váltak.
A zenekar - akadt köztük, aki életében ekkor járt itt először - 1986-ban már "live show" formában is megjelent, 1987 februárjában pedig már a Budapest Sportcsarnokban adott koncertet. A kultúr-politikusok és a sajtó őrjöngött, az Országos Rendező Iroda kezdetben meg is akarta csáklyázni a sportcsarnokbeli koncertet, de aztán mégis meghajoltak a profit előtt. A 3 + 2-re ugyanis többen voltak kíváncsiak, mint az akkoriban errefelé turnézó Tina Turnerre vagy Elton Johnra.
